Ebben a teremben két vitrinben a bányászati felsőoktatásunk néhány emlékét szeretnénk bemutatni a látogatóknak. Mária Terézia 1735-ben írott leiratában szabályozta az egész Habsburg Birodalom számára a bányászatban és kohászatban vezető tisztségek betöltésére alkalmas műszaki, jogi és igazgatási ismeretekkel felvértezett szakemberek képzésére alkalmas iskola működését, amelynek központjaként bányászatunk híres városát: Selmecbányát nevezte meg. A tanulmányi idő két esztendő volt, melyből az első év a matematika oktatás köré szerveződött alapképzés volt, míg a második év gyakorlati oktatással telt.

1762-ben az uralkodó már egy új típusú képzést hagyott jóvá, mely a felsőoktatás igényeit képes kiszolgálni. Első tanszékei a professzorok magánházaiban működtek, a vitrinben látható Belházy -ház is így működött. Ugyancsak látható a vitrinben az első tankönyvnek használt, Delius által írott könyv, melynek külön érdekessége a rendkívül jó minőségű ábraanyaga.

Az oktatás nyelve a 19. század végéig német volt, s ennek oka nem csak az volt, hogy az akadémia az egész birodalom számára képzett szakembereket, hanem az is, hogy a magyar korona országaiban is a bányászat nyelve - köszönhetően a nagyszámú németajkú betelepült bányásznak - évszázadokon át kizárólag német volt.

A bányász és kohászképzéshez 1808-tól csatlakozott az erdészképzés is.

A vitrinben a diákélet legjellegzetesebb tárgyait is bemutatjuk: a diákbálok táncrendjét, a végzős, - vagy, ahogy selmeci szokás szerint ma is hívják magukat az utolsó évesek - a valétáló hallgatók karszalagját, a valéta elnök mellszalagját, korsóját, s külön állványon a múlt század végéről egy teljes végzős évfolyam aláírásokkal ékített "tablóját".

A terem második vitrinje már a soproni főiskolai éveket mutatja be. A trianoni döntés után az Akadémia elhagyta Selmecbányát és letelepedett Sopronban, ahol az erdészképzés ma is működik, míg a bányász és kohászképzés ma már Miskolcon folyik. A korszak kiemelkedő tárgya a vitrinben az 1935-ben készült rektori lánc, de láthatunk itt számtalan a diákok életéhez kötődő tárgyat is, a különféle körök és egyesületek szalagjait.