A Mecsek hegység területén az 1700-as évek közepétől (~ 1769) ismert a fekete kőszén előfordulás. Kitermelése még a 18. században megkezdődött, és egyre nagyobb intenzitással folyt. Az Első Dunagőzhajózási Társaság (DGT) 1850-től 100 éven át nagyipari módszerekkel termelte, forgalmazta és hasznosította a Mecsek kokszolásra is alkalmas szenét. A DGT már a 19. század utolsó negyedétől és őrizte a bányamunka jellegzetes használati eszközeit és dokumentumait. A gyűjteményét használva rendszeres kiállítója volt a helyi (1888), a millenniumi (1896), a párizsi (1900) kiállításoknak. A múlt emlékeinek megőrzéséről 1945 után a mecseki bányászatban dolgozó vállalatok (Mecseki Szénbányák, Mecseki Ércbányászati Vállalat, Bányászati Aknamélyítő Vállalat) gondoskodtak. Az 1950-es évektől a Mecsekben szénércet is bányásztak. A vállalatok a DGT egykori székházában (Pécs, Mária u.) létrehozták, és 1977-ben megnyitották a Pécsi Bányászati Gyűjteményt, amely 1982-től Mecseki Bányászati Múzeum névvel működött. Már a 20. század elején megfogant egy föld alatti bemutató bányamakett létrehozásának gondolata, amelynek megvalósítására 1981-ben került sor. Egy ~400 m hosszú, ~1000 m2 alapterületű, 8-10 m mélységű pincerendszer revitalizálásával hozták létre a bányászati kiállítóhelyet. A "város szívében lévő bánya" a Káptalan utcából lépcsőn közelíthető meg. Az "Állandó Földalatti Kiállítás" címmel megnyílt állandó kiállítást 2004-től a Központi Bányászati Múzeum működteti a Mecseki Bányászati Gyűjtemény részeként "Földalatti Bányászati Kiállítás" címmel.