Békaalakú olajmécses. A fedett mécstest sárgarézből készült, felületén a hosszú használat kopásnyomai figyelhetők meg. A tálkaszerű alj és a fedőlap külön lett öntve. A két darab, vöröses színű rézzel lett összeforrasztva. A fedőlapon annak hossztengelyével párhuzamosan a kanóctartó retesznek kialakított ágy figyelhető meg. Ezt a fedőlappal egybeöntött és 4 mm magasan emelkedik ki annak síkjából. A kanócszorító lemez elveszett, de megállapítható, hogy különböző állásaiban csavarral rögzítették. A téglalap alakú kanócnyílásban, vékony sárgarézlemezből kialakított kanóctámasztó látható. A lemez szegeccsel van rögzítve a tartály aljához. Kívülről nagy lágyforrasz folt figyelhető meg az olajtartály külső felületén a szegeccsel átellenben. A nyílásban még benne van az utolsó kanóc maradványa, mely olajos és a sárgaréz oxidjától zöldre színezett. A kanóccal átellenben levő oldalon helyezkedik el a kovácsoltvasból készült hajlított tartókar. Rögzítő csavarjai igen kopottak, fejük négyzetes. A tartókar felső végébe fúrt lyukban huzalszögből kialakított szem van. Ebbe illeszkedik a szintén kovácsoltvas akasztóhorog. Középső részén a horog anyagának meghajlításával kört alakítottak ki. a vasrészek restauráltak, jól látszik rajtuk az erővonalak szerkezete. A vastartókar későbbi kiegészítés, a rézlámpa hátsó nyúlványában eredetileg beütött kar volt. Ez a nyúlvány letörhetett, majd lecsiszolták. A mai tartókart ezután helyezték a lámpatestre. Kora párhuzamok alapján 1850 és 1900 közé tehető. Anyaga: sárgaréz, vas.