Vasbádogból, lágy forrasztással készült, olajjal táplált bányamécs (kahanyec). Felülete egykor ónozott volt, most többnyire vasoxid borítja. A fedőlemezre 1 db, két szélén felhajtott lemezt forrasztottak. ez képezi a kanócszorító ágyát. Benne a kanócszorító egyszerű vaslemezcsík, melynek fogantyúja vastagabb alumínium szegecs. Valószínűleg későbbi kiegészítés, esetleg a kanócszorító lemezzel egyetemben. A szorító nem mozgatható az erős korrózió miatt. A kanócnyílással átellenben a lámpa hátsó részére, szintén lágyforrasszal, tartókar van forrasztva. Ez az olajtartállyal azonos vastagságú vaslemezből készült, hogy szilárdságát növeljék, oldalait behajtották, mintegy beszegték. Hajlása eredetileg íves lehetett, ma azonban élesen megtört, az anyagon repedések láthatók. Ez esetleg többszöri hajlítgatás eredménye lehet. A kar visszahajtott felső végén szabálytalan formájú lyuk, a lyukban, annak átmérőjénél jóval vékonyabb huzalból kialakított szem van. Hogy át ne csúszhasson, elkalapált vége felett kerek vasalátétet alkalmaztak. Kisebb láncszem is függ rajta, ami a csipeszt rögzíthette valamikor. Az akasztóhorgony hiányzik, a csipesze szintén. A készítés módja alapján a 19. század végén, a 20. század elején készülhetett.