Az 1900-as párizsi világkiállítás emlékérme. Az előlapon balra tölgyfa törzs látszik leveles oldal, s a korona alsó ágaival. A leveles oldalág egy jobb profilú női fejen koszorút képez. Az éremmező jobb alsó részében a Szajna hídjainak, s a folyó partján álló épületeknek a körvonalai rajzolódnak ki. A perem két oldalán lévő szöveg: "REPUBLIQUE" és "FRANCAISE". A hátlapon egy repülő szárnyas géniusz a jobb kezével babérkoszorút tart, a bal karjával a hátán ülő mezítelen felsőtestű férfi lábát karolja át.

A Esterházy bányászserleg másolata, melyet az Iparművészeti Múzeumban készített el Szvetnik Joachim 1971-ben. Az eredeti tárgy Selmecbányáról, 1650-ből származik. Úgynevezett "harang alakú serleg", mely a bányászat teljes vertikumát bemutatja.

Faragott lapocskákból intarziásan összeragasztott fatábla. Két részből másodlagosan összeállított. Földalatti bányatérségeket ábrázol, a hagyományos, kőzethasadékokon keresztül, mintegy kinyitva a hegyet. Hét munkálkodó bányász figura látható rajt, közülük egynek éppen csak a feje látszik. A többiek közül kettő vitlás, egy varázsvesszős, egy lapátos, két csákányos. Viseletük bányaing, térdnadrág, harisnya, cipő és farbőr. Fejükön hegyes, hátrahajló sapka.

Faragott lapocskákból intarziásan összeragasztott fatábla. Két részből másodlagosan összeállított. Földalatti bányatérségeket ábrázol, a hagyományos, kőzethasadékokon keresztül, mintegy kinyitva a hegyet. Öt dolgozó bányász figurája látható rajta, bányászati munka közben. Viseletük bányaing, térdnadrág, harisnya, cipő és farbőr. Fejükön hegyes, hátrahajló sapka.
Feltehetően az egykori magyar Felvidéken, esetleg Erdélyben készült. A tábla a17. századra datálható.
Bedő Rudolf gyűjteményéből került a Központi Bányászati Múzeumba.

A kalapács feje karcsú vonalú és krómozott. Egyik oldalán "Várpalota", a másikon "1938." évszám olvasható. A feliratok betű-, illetve számbeütővel készültek. Ezt követte a polírozás és a krómozás. A kalapácsnyél kőrisfából készült, nyersen lakkozva, a felső végén lévő két acélpánt akadályozza meg a nyél mozgását a kalapácsfejben. A pántokat ellenkező végükön átmenő szegecs fogja össze.

A festő, Feszty Árpád, személyes élménye alapján,a Koltó, Kereszthegyi-táró bejáratánál látott tragikus jelenetet festette meg. A táró bejáratánál csille alvázra fektetve éppen kitolták a bányából a szerencsétlenül járt, balesetet szenvedett fiatal bányász tetemét. A halottat körülállják a munkatársak és legközelebbi hozzátartozói. Felesége meghalt férjére borulva siratja a bányabaleset áldozatát. A munkatársak öltözéke a korabeli munkahelyi bányász viseletet példázza. fotó: Klemencsics

A bányamérés egyik legrégibb műszere, amellyel a kifeszített mérőzsinór dőlésszögét méri. Félköríve 2 x 90°-ra osztott, egyes fokok 6 alrészre vannak tovább osztva, a legkisebb osztás lehet 10'. A félkörív középpontjában lyuk, ezen át fűzhető a kis függő zsinórja. A leolvasás hibája 23'. fotó: Gedai

A bányamécs egy fadobozból és benne rögzíthető, kis gömbalakú, ún. kakukkmécsesből áll. A doboz méretei: hossza 93 mm, szélessége 87 mm, magassága 221 mm. Keményfából készült doboz, alul szögletes, felül íves kialakítású. Belül vékony sárgaréz lemezzel bélelték, hogy visszatükrözze és egy irányba vetítse a mécses fényét, illetve a fadoboz ne gyulladjon meg a mécses lángjától. A doboz eredetileg Mária-üveggel ellátott, felülről betolható zárólappal rendelkezett, hogy a huzatos járatokban ne aludjon el a mécses. Ez ma már hiányzik.

Az ismeretlen német festő alkotta "Freiseisen György halotti képe" című festmény a nevezettet ábrázolja felravatalozva, piros szegfűvel a kezében. A kép bal felső szegletében olvasható felirat az alábbiakat mondja: „1603.év október 11-én este 4 és 5 óra között Istenben boldogult Freiseisen György úr, császári őfelsége körmöcbányai kincstári aranybányájának főgondnoka és főtisztviselője 63 éves korában elhalálozott, akinek a mindenható Úristen az ítélet napján boldog feltámadást adjon.

Az aknafüggélyezéshez használt ún. selmeci függélyveszteglő Cséti Ottó, a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémia tanárának ötlete alapján készült. Az ő elgondolásának egy modernizált változatáról van szó. A rögzítő csavarok furataival ellátott alaplap, a hozzá kapcsolódó tartókkal, hordozza a mérést segítő elemeket. A függélyező szálat megfogó, finoman állítható rögzítőszerkezetet, egy fix és egy 90 fokban elfordítható mérőskálát (üveg), és egy 90 fokban elfordítható tükröt helyeztek el rajta.