Az acetilénnel (karbid) működő biztonsági lámpák a Davy-lámpák mintája alapján készültek, így formájuk is hasonló ahhoz. Ugyanúgy mágneszárral készült, mint azok. A Friemann et Wolf cég 1903-as katalógusában még nem szerepel, az 1907-esben viszont már igen, így gyártásának ideje 1907 lehet. A karbid- és víztartályt ónozott vaslemezből, egyes alkatrészek pedig sárgarézből készültek. A törött üveghenger mögött fényszóró lemez található.

Oktató céllal készült biztonsági benzinlámpa modell, melynek oldalát felnyitották. A metszett részen jól látható a gyújtószerkezet, a benzines vatta, a kanóc elhelyezése. Wolf-rendszerű lámpát mutat be. Korát és gyártóját nem tudjuk pontosan megállapítani. Párhuzamok alapján 1930-nál nem régebbi típus, 1957-ben pedig már biztosan a soproni bányamérnöki Kar gyűjteményében volt. Anyaga: nikkelezett acél, sárgaréz, üveg, vatta, textil.

Céltábla, jelzőtárcsa gyertyatartóval. Vesztett pontok megjelölésére szolgálnak a jelzőtáblák. Jellemző olyan rajzok, amelyeket közelről és távolról egyaránt kellő pontossággal lehet megirányozni. Függőleges és vízszintes tengely körül forgatható, így az irányra mindig merőlegesen beállíthatók. A teodolithoz hasonló talpcsavarral van ellátva. Megvilágítása a gyertyával történik. Anyaga: sárgaréz, vas, üveg. fotó: Gedai

A térképszerkesztésben és -olvasásban használatos mérőeszköz kettő fő részből, az alapvonalzóból és a vonalzón futó kocsiszerű mérőszerkezetből áll. A vonalzón végigfutó vájat a mérőszerkezet vezető kerekeinek biztosít pályát. A bal végen határoló ütköző található. A vonalzó skálázása 50 osztást tartalmaz 298 mm hosszon. A leolvasást a mérőkocsi átnyúló nyelvén lévő nóniusz segíti.

Sík vagy vonal dőlésének mérésére szolgáló eszköz - magassági szögméréshez. Botra tűzhető, kis pontosságú dioptrás fokív - irányzó dioptriával. Skálája +44°/ -44° méréstartománnyal. A hordozó rúd átmérője 28 mm. fotó: Gedai

Egykezes bányászlapát, fából. A középkor időszakában már alkalmazták, de a kézi munka elvégzésére még a XIX. században is használták. Könnyű és könnyen pótolható volt. fotó: Klemencsics

A díszék másolatát a Magyar Nemzeti Múzeumban készítették, 1969-ben. Az eredeti díszbányászék 1538-ban készült, részben aranyozott ezüst lemezből készült, Selmecbánya bányaváros számára. Feje reális méretű, egyik végén hegyes a másikon lapos és közepén kiszélesedő. A nyele görbe. Felülete vésett, reneszánsz, leveles indamotívumokkal, selmecbányai címerrel és bányász alakkal díszített. Markolata díszes korongos, leveles tagozattal csatlakozik a nyélhez. Az eredeti a Magyar Nemzeti Múzeumban található.

A díszbányászék másolatát a Magyar Nemzeti Múzeumban készítették, 1969-ben. Az eredeti dísz bányászék részben aranyozott ezüst lemezből készült, Selmecbánya bányász testülete számára. Feje reális méretű, egyik végén hegyes a másikon lapos és közepén kiszélesedő. A nyele görbe. Felülete vésett feliratokkal, indadísszel, selmecbányai címerrel és bányász alakkal díszített. Markolata díszes korongos, leveles tagozattal csatlakozik a nyélhez. Anyaga: réz, ezüstözve, galvano – másolat. fotó: Gedai

Csiszolt kő ék. Éle felé aszimmetrikusan csiszolták íves domború formára. A fokából kisebb darabok letöredeztek. A nyéllyuk nélküli bányászékek típusába tartozik. Anyaga: bazalt. Az éket a használat során fakalapáccsal, illetve sulyokkal verhették. Közelebbi adatok híján datálása az egész neolitikum, illetve a rézkor időszakára tehető. Eredeti lelőhelye a leltárkönyv szerint a Fejér megyei Pusztavám. fotó: Klemencsics

Előlap: Többszörösen profilált szegély. Körirat: "AZ ANINAI VASMŰ EMLÉKÉRE" A köriraton belül a vasmű telepének látképét ábrázolták.