Tubákreszelő átlyuggatott vaslemezből, s annak vésetekkel díszített sárgaréz hüvelye. A sárgaréz hüvelyen a bányászmunka különböző jeleneteit figyelhetjük meg. Ércfejtés, ércszállítás, valamint munkába vonuló bányászok, korabeli német viseletben. Az alakos ábrázolásokat német nyelvű rövid feliratok egészítik ki. Anyaga: vas, réz. fotó: Gedai

A tükrös szögtűző hasáb beezüstözött sík üveg tükre 90°-135° között állítható az alján lévő csavar segítségével. A réztok mellső végén szemrés. A hátsó része félmagasságig nyitott, a tükör közepén függőleges szál (szakadt). Ez és a szemrés adja az irányzó tengelyt. Az egyik pontról a tükörben visszaverődő kép és felette a másik pont képe egybe esik, a beállított szög alatt. Anyaga: sárgaréz, üveg. fotó: Klemencsics

Vörösréz lemezből trébeléssel kialakított, egybeilleszthető hordó alakú úrvölgyi edények. Az két edény együtt alkot egy hordót. Az edények barna réz színű oldala cápázott, belső felülete, pereme, az abroncs és a feneke aranyozottak. A fenekén vésett gótbetűs, német nyelvű felirat. Az aranyozása meglehetősen kopott. Anyaga: részben aranyozott cementréz. fotó: Gedai

Két vörösréz lemezből trébeléssel kialakított, egybejáró féltojás alakú úrvölgyi edény. Az egyik feneke lyukas, belsejében ehhez csatlakozó kis cső. Az edények barna réz színű oldala cápázott, belső felülete, pereme és feneke valamint oldalán két-két medalion aranyozott. A koszorús medalionokban vésett gót betűs német feliratok. Anyaga: részben aranyozott cementréz. fotó: Gedai

Vörösréz lemezből trébeléssel kialakított, féltojás alakú úrvölgyi edény. Az edény barna réz színű oldala cápázott, belső felülete, pereme, az oldalán levő medalionok és feneke eredetileg aranyozottak voltak. A medalionokban vésett gótbetűs, német nyelvű felirat.
Az aranyozás meglehetősen kopott. Anyaga: részben aranyozott cementréz, arany. fotó: Gedai

Vörösréz lemezből trébeléssel kialakított pohár. Feneke ovális és felfelé egyenletesen bővülő. Szájpereme kihajlik. A fenéknél és a száj pereménél vésett vonal látható. A két vonal között a barna rézszínben maradó rész "cápázott", a peremek pedig tűzaranyozással lettek bevonva, akárcsak az ivóedény belső felülete. Az aranyozás erősen kopott. Anyaga részben aranyozott réz. fotó: Gedai

A csille modellje bizonyára szemléltető eszköznek készült az 1930-as 1940-es években. Az eredeti csille szekrénye fából készült, vasalatokkal. Oldalán felnyitható ajtókkal, angol típusú sínen futó alvázzal. A 19. század második felétől a 20. század elejéig használt típus. Anyaga: fa, acél szerelvényekkel - bakhátas fenekű, a fa szerkezeteket acélpántok fogják össze. M=1:10

A festmény az Iglóhoz közeli szepességi bányaváros, Merényi egyik mély völgyében futó patakjára telepített zúzókat és hámorokat ábrázolja madártávlatból. A táj jellegzetesen felvidéki, hegyes, sziklás, vadregényes, ami az ércbányászat sajátos földrajzi környezetének nevezhető. A nagy szintkülönbségek jellemzőek ezekre a hegyekre. A folyóvíz még ebben az időben is a bányászat éltető ereje, fontos energiaforrása volt. A kép előterében két beszélgető bányász is megjelenik, talán terepbejárást, bányászati kutatást végző bányatisztek.

Az érem előlapján Wiesner Raimár, a Duna Gőzhajózási Társaság vezérigazgatójának domborművű mellképe látható. Az előlap szövege részben az érem peremén, a mellképtől balra "RAIMUNDUS WIESNER FODINARUM DIRECTOR", részben a mellképtől jobbra "NAT VII. AUG. MDCCCXLIII. OBIIT. XXI. MAII. MCM. olvasható. Ez utóbbi szöveg alatt van a művész kézjegye: "A. SCHARFF".

Számlapja zománcos, mutatói áttörtek. A számjegek római számok, a másodperceket külön tengelyen járó kismutató mutatja. Hátsó ezüst fedőlapja domborított. Trapézácsolattal biztosított munkahelyen egy csákányos és egy lapátoló alakot ábrázoló hátlappal. Anyaga: ezüst, sárgaréz, üveg.